galántai gróf ESTERHÁZY PÁL tart a Vilmos 7. huszárezred emlékkönyvéből (internet)

galántai gróf ESTERHÁZY PÁL tart. főhadnagy.

Midőn a háború kitört, gf Esterházy Pál főhn. azonnal bevonult tényleges szolgálatra s eleinte a 1. lov. ho.-nál volt beosztva mint parancsőrtiszt. De ezredének harcaiból ő is ki akarta venni részét s így vonult be a táb. ezr.-hez 1915 jun. 21-én a galíciai Turódy községben, ahol a löv. szd parságával bízták meg.

A rákövetkező napokban szdjával Dziwietniki ellen nyomult elő a Stryj környékén. A szd a község határában megállt és beásta magát, minthogy a templom tornyában elhelyezett gf.-ekből sűrűn szórta gyilkos tüzét az orosz. Esterházy egy 20 emberből álló jő. élén 24-én a falu belsejébe osont és sikerült közvetlenül a templom alá jutnia, mire a 40 oroszból álló őrség harc nélkül megadta magát. Most már nyitva állt az út a falu túlsó szegélyén túl húzódó or. állások felé. A szd csöndben, a sötét éjszaka leple alatt 150 lépésnyire közelítette meg az ellenséget, hol azonnal beásta magát. Másfél nap harc nélkül telt el, míg 26-án d. u 2 ó.-kor parancs nem érkezett a rohamra. Az igazi katonatiszt vezényszava nem „előre”, hanem „utánam fiúk!”. így tett ő is. Elsőnek ugrott ki az árokból, utána huszárai. Az ellenség golyózáporában futottak előre egy darabon, majd a földre vetették magukat. így maradtak egy ideig, mialatt az ellenség teljesen felhagyott a tüzeléssel.

Hosszú csönd. Esterházynak feltűnik a szokatlan nyugalom, feltérdel, majd egészen feláll és távcsövét véve figyel. „Fiúk, mondja, úgy látszik az ellenség visszavonulásra készül”.

Előremegy még néhány lépést, de akkor karjához kap. „Meglőttek”, módja. Ugyanabban a pillanatban megindul a gf.-ek tüzelése, százával repülnek a süvítő golyók és Esterházy szivén találva jajszó nélkül elterül a földön és kileheli nemes lelkét. Négy huszár előrerohan, hogy Esterházyt visszahozzák, de kettői közülük is lelő az orosz. Ott kellett tehát őt hagyni, csak mikor besötétedett, kúszhattak a huszárok hozzá és vihették vissza a faluba. Éjjel 11 ó.-kor megindult az általános támadás és 1 ó.-kor reggel ért véget. A huszárok elfoglalták az orosz állást és rettenetes bosszút álltak hősiesen elesett parnokukért.

„Meghalt . . . meghalt”, ismételgették halkan a huszárok, mikor lehajtott fővel ott álltak parnokuk véres holtteste mellett. Az atléta nagyságú test, mely minden csoportból kimagaslott, most élettelenül terült el a földön . . . melléből lassan szivárgott a friss, piros vér. A legények szemei, melyek kevéssel azelőtt még a dühtől szikráztak, most megnedvesedtek és a napbarnította arcokon lassan pergett végig a könny . . .

Mozzanatok az oroszok üldözéséből a gorlicei áttörés után.

Írta: PAUER FRIGYES tart. főhadnagy.

A zydaczowi áttörést követő időkben — 1915 jun. 20-án — a 2. szd, melynek parnoka. gf Esterházy Pál főhn. s egyetlen tisztje — még mint zászlós — én voltam, a Dnjeszter egyik parázzsal égő hídján átkelve, gyorsított meneteléssel követte a hátráló ellenséget.

A szd elővédje volt az 1. lov. ho. lövészosztályának, mely ez alkalommal egy honv. gyal. ddárba volt beosztva. Juskowce falut elhagyva jutottunk először érintkezésbe az ellenséggel. Jól emlékszem, hogy mikor a nevezett faluba beértünk, a házak ajtajában síró rutén asszonyok és aggodalmas arckifejezésű férfiak halálos csendben fogadtak, ami úgy reám, mint a mindig kedélyes és minden szorongó érzést legyőzni tudó Esterházy főhn.-ra nagyon rossz hatást tett. Nem is hagytuk megjegyzés nélkül,

A szd előtt kb. 200 lépésre haladt az előjárőr, előtte pedig lovas hírsz. jő.-ök ismeretlen távolságban.

Amint a faluból kiértünk és egy dűlőúton, mely búzatáblák között vonult, egy dombra felfelé haladtunk, egyszerre élénk fegyverropogást hallunk s a következő pillanatban a búzában vágtatva jelenik meg egy lov. hírsz. jő. s jelzi az ellenséget oldalunkban, északi irányban. A szd a magas búzatáblákban azonnal felfejlődik s amint a domb tetejére felér;, maga előtt látja lent a völgyben az örökké emlékezetes Dzsiwietniki falut s a falu fölött levő dombokon az ellenség állását.

Bár a magas gabona kitűnően takart, mégis késő estig az ellenség igen heves ágyú-tüzében voltunk. Már nagyon megviselt idegeimet annyira elővette az ágyúzás, hogy hányási ingereket kaptam, míg Esterházy a legnagyobb nyugalommal nézte az ellenséges állásokat, szokott nótáját dúdolgatva: „máma piros élet, holnap sötét álom.”

Alkonyatra csend borult ránk — énekelni kezdtek a pacsirták — és megjelent egy honv. gyal. szd, hogy bennünket felváltson.

Éjjel pihentünk s hajnali 5 órakor parancsot kaptunk Dzsiwietniki faluba behatolni s az ellens. állásokba betörni. Arcvonalunk erdős részéről indult meg a támadás.

Az ellenség heves ágyú- és fegyvertüzében először Esterházy a falu egyik oldalán hatolt be a félszddal, majd a falu másik oldalán én, a szd másik felével.

Isten áldja meg azt a rutén asszonyt, aki, mikor a falu legszélső házát elértem — csurom vizesen a fáradtságtól, kiszáradt szájjal a szomjúságtól és zakatoló szívvel az izgalmaktól — s végső erőmet megfeszítve a ház kerítésén keresztül ugrottam, egy pohár hideg tejjel kínált meg.

A faluban a szd ismét egyesült a templom oltalma alatt, ahol két apáca életük kockáztatásával s a legnagyobb önfeláldozással vette gondjaiba sebesültjeinket.

Ha nem kapták meg nagyon megérdemelt kitüntetésüket, bár nemes gondolkozású parancsnokom — ott az ütközet hevében — feljegyezte neveiket, itt rovom le az ott szenvedett Vilmos-huszárok hálájának csekély részét.

A falu északi szélén, az ellenségtől 150 lépésre, a szd beásta magát és gránátok búgása mellett, állandóan igen heves puskatűzben várta a többi huszár és gyal. szd felfejlődését.

A várakozás e nehéz óráiban, mind erősebbé vált bennem az érzés, mely sem azelőtt sem azután soha nem bántott, az az érzés, hogy mindketten el fogunk esni.

Az eső csendesen kezdett szitálni, mikor 26-án d. u. 2 óra 30 perckor — a szd mögött egy kis mélyedésben, egy pajta oldalánál ültünk éhségtől és álmatlanságtól kimerülve — megkaptuk a parancsot az ellenséges vonalba való betörésre.

Megbeszéltük a támadás módozatait, miközben Esterházy ceruzámat elkérve gondolataiba mélyedt s a pajta meszelt falóra kétszer beírta nevét.

Megindultunk. Amint a félszddal az árokból kiugrottam, hogy a búzában előre menve az ellenséget megközelítsük, egy dum-dum-golyó szilánkja a bal szemem alatt levő ereket átvágta. Mire kábultságomból magamhoz tértem, Esterházy a szd másik felével mellettem volt, zsebkendőjével bekötözött s a telefonhoz küldött. De én akkor mór a katonaiélek extázisában voltam — nem mentem, ott maradtam. A következő pillanatban Esterházy eltűnt mellőlem a gabonában, revolverével és fokosával kezében.

Egy félórával a támadás megkezdése után — feledhetetlen parancsnokom hősi halálával egyidejűleg — jelentettem az oszt.-parságnak, hogy a derék szd rohamtávolságban az ellenségtől beásta magát.

Du. 3 órától éjjel 1 óráig voltunk e kritikus helyzetben, mikorra a gyal. szdok is rohamtávolságra küzdötték magukat.

Roham után, amely alatt Esterházy angol civil inasa is fegyvert ragadott, századomnál egyetlen élő foglyot láttam, egy orosz kapitányt, a többi agyonverve feküdt a szétdúlt árkokban.

Három óra volt, pirkadó hajnal. A huszárok a kis falu közepén folydogáló patakban mosták magukat és véres fegyverüket. Én egy kerítésre omolva — sírtam.

Megjelent a dd. parnoka és e szavakkal: „Fáradtak vagytok-e magyarok ?’ — az ellenség továbbüldözésére kiadta a parancsot.

magyarok ?’ — az ellenség továbbüldözésére kiadta a parancsot.Az űrlap teteje