A pápateszéri Kurics Anna, későbbi nevén Szentannai Adalberta nővér alapította szerzetesrendről

Krisztus Királyról nevezett Népművelő Testvérek Társasága, Népművelő Testvérek Társasága: szerzetesrend. – 1928: alapította Szentannai Adalberta. Jóváhagyást Rott Nándor veszprémi mpp-től kaptak. A ~ célja a családok megszentelése, az isk-n kívüli nőnevelés tanf-okon. A falusi és külvárosi munkásnők kulturális és világnézeti nevelése mellett szoc. gondozást is vállaltak. Központjuk Pusztamonostor (Szolnok vm.) volt, ahol nőszemináriumot vezettek. Házuk volt Bpen, Egerben, Mernyén, Osztopánban, Tabon. 1950: 50 tagjuk volt, a szétszóratás után aki tehette, állást vállalt. Főnöknőjük Kruss Etelka (†1998. I. 1.). Ügyvivőjük 2000: Csillik Margit Terézia (Jászberényben él). – 1996: 2 nővér élt, rházuk nem volt. r.k.

Katolikus Lexikon IV:540. – MEN 1948:330.

A Pálos Rend működéséhez a mindenkori magyar király, vagy kormányzó, esztergomi érsek hozzájárulása volt szükséges.

IV. Béla uralkodása idején 1250-ben alakult a Pálos Rend – teljes nevén Ordo Sancti Pauli Primi Erenitae – Magyarországon. Ez az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend. A Pálos Rendnek azonban nem csak férfi, hanem női ága is működött, amely a köztudatban nem ismeretes. Működése a Horthy-rendszerben bontakozott ki és járult hozzá a magyarság lelki és szellemi gyarapodásához.

A Krisztus Királyról Nevezett Népművelő Testvérek Társaságát Szentannai Adalberta nővér alapította 1928-ban. Az alapító személyéről meg kell jegyezni, hogy eredeti neve Kurics Anna volt, az 1940-es években magyarosította Szentannaira. 1923-ban belépett a Szociális Missziótársulatba.

A falusi családok műveltségének emelésére ún. nőszemináriumokat szervezett, szociális tanfolyamokat rendezett, melyeknek lebonyolítására óvónőket és tanítónőket vont be. 1927-ben alakult meg Tabon a Krisztus Királyról Nevezett Népművelő Testvérek Társaságának Országos Szervezete.

Munkásságuk nagyon kiterjedt volt: A falvakban katolikus óvodákat, nyári napközi otthonokat; télen pedig katolikus népművelő tanfolyamokat szerveztek.

A Krisztus Királyról Nevezett Népművelő Testvérek Társaságának működését 1928. május 5-én hagyta jóvá Rott Nándor veszprémi püspök.

Fő céljuk: tagjainak megszentelése Remete Szent Pál szellemében, valamit Boldog Özséb Atyánk erényeinek utánzásával és tiszteletének terjesztésével. Ezért testvéreinek a Pálos Rend alapítójának utánozva, belső összeszedettségben, lelki remeteségben törekedjenek a legnagyobb vezeklővel Krisztus királlyal minél tökéletesebb belső egyetértésre, hogy vele együtt imádkozva, együtt szenvedve és együtt munkálkodva engeszteljék Istent a hozzá hűtlenné vált nemzedékért, a családok erkölcsét és az ifjúság lelkét megrontó bűnökért. Felebarátainak javát pedig oly módon segítsék elő, hogy a nép kulturális és szociális gondozásának minden időszerű és az egyház szellemének megfelelő intézményén keresztül kedveltessék meg a néppel, neveljék rá a vezeklő életre és áldozatokra már a kezdetektől kezdve.

Központjuk Pusztamonostoron (Szolnok vármegye, Hatvan és Jászberény között) volt, ahol nőszemináriumot vezettek. Házuk volt: Budapesten, Egerben, Mernyén (Somogy megye), Osztopánban (Somogy megye), Tabon (Somogy megye).

A Népművelő Társaság célja a családok megszentelése, az iskolán kívüli nőnevelés tanfolyamokon. A falusi és munkásnők kulturális és világnézeti nevelésén túl szociális munkát is vállaltak.

A nyári mezőgazdasági idényben napköziket, bölcsődéket létesítettek, hogy segítsenek a dolgozó szülőkön.

Egerben szervezték a testvérek falun végzendő apostoli szolgálatát; Pusztamonostoron pedig a rendi utánpótlást biztosították.

Az első káptalan megtartására 1930-ban került sor.

Tabon népházat és óvodát építettek állami és községi támogatással. Még ebben az évben Veszprémben engedelmességi fogadalmat tettek. Szabályzatukat a Pálos Rend regulájából alakították ki.

Egerben szemináriumot létesítettek, melyben felsőbb iskolát végzett leányokat tanítottak háziipari tevékenységre, csecsemőgondozásra.

A nővérek kék egyenruhában jártak.

Pusztamonostoron Balázsovits Oszkár – máltai lovag – földbirtokos kúriáját és a hozzá tartozó parkot adta a nővéreknek. Itt lett a szemináriumi képzés központja.

A Krisztus Királyról Nevezett Népművelő Testvérek Társaságának Szentannai Adalberta általános főnöknőn kívül tagjai voltak: Kövess Etelka általános főnöknő-helyettes, Seress Mária egri házfőnök, Rost Jozefa, Baranyai Magdolna, Rusznák Michaela (96 évesen halt meg 2008-ban Újkígyóson a Szent Erzsébet Otthonban), Kázsmér Mariann, Csáky Margit, Csilik Margit Teréz (a rend ügyeit 2001-ig vezette), Czifra Bernadett.

A Pálos Rend férfi ágának visszatelepítése után a nővéreknek P. Gyéressy Béla Ágoston, P. Zembrunsky Mihály, P. Bolyós Ákos, P. Rába Lukács pálos szerzetesek tartottak lelkigyakorlatokat, melyeket a kommunista diktatúra alatt is folytattak egészen a szerzetes rendek erőszakos feloszlatásáig. (Szentannai Adalberta nővért a Rákosi-rendszerben 3 év letöltendő börtönbüntetésre ítélték.)

A Krisztus Királyról Nevezett Népművelő Testvérek a feloszlatáskor 14-en voltak.

2009. március

Újházi Simonné-Erzsébet

a Pálos Rend kutatója-történésze

76 Pázmány Péter EK / Rózsásné Kubányi Andrea: Hűséggel a megpróbáltatásokban

Krisztus Királyról Nevezett Népművelő Testvérek Társasága

 Hivatásuk a vidéki leányifjúság nevelése Rusznyák Anna Michaela nővér Kurics Adalberta anya a Slachta Margit által alapított Szociális Testvérek Társasága rendjének tagja volt, a tanári főiskolára együtt jártak. A Szociális Testvérek Társasága azzal a céllal indult, hogy – életformájuknak köszönhetően – jól be tudjanak épülni a munkásnők közé a városokban. A Krisztus Királyról Nevezett Népművelő Testvérek Társaságának Szentannai Adalberta általános főnöknőn kívül tagjai voltak: Kövess Etelka általános főnöknő-helyettes, Seress Mária egri házfőnök, Rost Jozefa, Baranyai Magdolna, Rusznák Michaela, Kázsmér Mariann, Csáky Margit, Csilik Margit Teréz (a rend ügyeit 2001-ig vezette), Czifra Bernadett. Adalberta anya és még három nővér úgy látta, hogy a vidék is nehéz helyzetben van, mert nagy a nyomorúság. Ők olyan céllal akartak dolgozni, hogy együtt élő szerzetesekként a vidéki leányifjúságot neveljék az anyaságra. Így a Szociális Testvérek Társaságából kiválva négy nővér Rott Nándor püspök úr megbízásából egy új rendet szervezett Népművelő Testvérek címen. Rott püspök úr Szent Ágoston Reguláját jelölte ki számukra, arra tettek fogadalmat. Központjuk Pusztamonostoron (Szolnok vármegye, Hatvan és Jászberény között) volt. Az I. világháború után, 1928-ban Balázsovich Oszkár máltai lovag telepítette Pusztamonostorra a nővéreket a kúriájába. Ő mindenét odaadta az egyháznak. Ahol most a posta működik a faluban, ott állt egy parádés istálló. Ott laktak a kocsisai, itt tartotta a lovait, mert akkoriban hintóval közlekedtek. Földjét és szőlőjét is megkapták a nővérek, ebből eladták azt, amire nem volt szükségük. Rájuk hagyta a házát, mely körül gyönyörű, tizenhat hektáros park terült el. A későbbi zárdakertben botanikus kertet gondoztak a nővérek. Tele volt szebbnél szebb fenyőkkel, tujákkal, tölgyekkel, amelyekből ma még romjaiban látható néhány. A gyönyörű virágoskertek között bogárhátú utak és szép nyírt sövény húzódott. A kertet tele ültették virággal, a jázmin minden fajtája, begóniák nyíltak egész tavasszal és nyáron. Az óvodásokat oda vitték ki tornázni, és sétálni. Az első káptalan megtartására 1930-ban került sor. A püspök úr megbízta Adalberta anyát a rend vezetésével. A Népművelő Nővérek kék szerzetesi ruhában jártak. Sokrétű munkát PPEK / Rózsásné Kubányi Andrea: Hűséggel a megpróbáltatásokban 77 végeztek. Pusztamonostoron tízen-tizenketten éltek, az újoncok is itt laktak. Amikor letették a fogadalmat, akkor elkerültek továbbképzésre. Tanítónők, óvónők, háztartási munkát végzők egyaránt dolgoztak itt, parasztlánytól a grófnőig sokan jelentkeztek hozzájuk, és beléptek a rendbe. Összlétszámuk negyven-ötven között lehetett. Jelentkeztek olyanok is, akik már kész tanári vagy óvónői diplomával rendelkeztek. Ők, miután letöltötték a noviciátust, elmentek a tanyákra, ahol közösségben éltek és ott lányoknak továbbképzést tartottak a gyermeknevelésről, háztartási és háziipari munkáról. Akiknek nem volt végzettségük, elküldték a Szatmári Irgalmas Nővérekhez vagy a Margit Intézetbe és ott tanultak. A közösségben dolgozott szakácsnő, és olyan parasztlány, aki a baromfiudvart látta el, tehenet fejt. Rusznyák Annának öt fiútestvére volt. Édesanyja korán meghalt, édesapja hadirokkantként került haza az I. világháborúból. Anna Békéscsabán élte gyerekkorát, Szegeden ismerkedett meg a nővérekkel, itt lépett be a rendbe. A népművelő nővérek öt helyen működtek. Pusztamonostoron, Egerben, Budapesten. Dunántúlon is volt két házuk: Pápateszéren (Pápától 20 km), mely az alapító Kurics Adalberta anya öröksége volt, a másik a veszprémi egyházmegyében, Tabon (Balatonföldvártól 25 km), ott volt az első noviciátus. A nővéreknek az volt a céljuk, hogy a vallás felé tereljék a lányifjúságot, ezen keresztül hasznos munkára tanítsák őket, mint az egészségügy vagy a háztartási munka. Szerveztek bentlakásos tanfolyamokat is, Egerben menhelyi elhagyott gyerekekkel foglalkoztak, itt dolgozott Seres Ilona- Mária testvér, aki Pusztamonostorról származott. Ő a 40-es években lépett be, szülei pusztamonostoriak voltak. A Szent László házban női szeminárium és óvoda működött. Tanítási szünetben itt képezték a tanítónőket ifjúsági vezetőknek. A kultúrház a zárdaépület mellett állt. Ebből az épületegyüttesből mára csak egy épület maradt meg, ami ma kultúrházként működik. Kruss Etelka anya Csolnokon született. A szülei németek voltak, így jól tudott németül. Ő a szatmári irgalmas nővéreknél végzett. Tiszteletet parancsoló, erélyes, de nagyon kedves teremtés volt. Minden háznál megjelent a faluban, mindenkit ismert, nagyon szerették őt. Akkor még nem volt tévé, a népszínművek a reneszánszukat élték. Etelka anya sokat foglalkozott a fiatalokkal, betanított nekik ismert klasszikus színműveket Gárdonyitól, és más vallásos darabokat, mint „Az élet színpada”. Ezeket szabadtéri előadásokon mutatták be, amelyek megyei szinten is nagy elismerésnek örvendtek. Ezzel elősegítették a kulturális fejlődést. Néhány nővérrel elvégeztették a kosárfonás és kukoricacsuhé-készítés tanfolyamot, ami hasznot hozott az asszonyoknak és a férfiaknak is. Kosarakat, szatyrokat, lábtörlőket, szőnyegeket, később fotelokat, asztalokat készítettek ezekből az anyagokból, amelyet csuhéval vontak be. Állandó óvodát tartottak fenn a nővérek a faluban, ahol negyven gyerekkel foglalkoztak. Rendszeresen felkészítették az iskolás gyerekeket az elsőáldozásra. Időszakosan ifjúsági vezetőképzést, a pusztamonostori lányokkal Kalász Egyesületet szerveztek, amely később átalakult Mária Kongregációvá. Bense László elmondása szerint hatéves kora óta ministrált a kápolnában. Azért, hogy a nővérek meg tudjanak élni, nyaranta kiadták a főépületben található tizenkét szobát. Pestről jöttek jómódú, vallásos, idősebb hölgyek, akik teljes ellátást kaptak. Írónők, tábornoknék, bárónők töltöttek el hosszabb-rövidebb időt, de megfordult itt Blaskó Mária, Gerei Jolán, akiknek külön helye volt a kápolnában. A nővérek a pálosokkal még a háború kitörése előtt kapcsolatba kerültek, hogy segítségükkel elmélyítsék a lelki életet. Pusztamonostoron a front átvonulása egy hétig tartott, hol a németek, hol az oroszok kerekedtek felül. Hargittai doktor utasítására esténként, amikor szüneteltek a bombázások, Etelka anya orvosi táskával járta a falut egy másik hölggyel, és ellátta a betegeket. Vöröskeresztes szalaggal a karján hihetetlen bátorságról tett tanúságot. Az orosz orvosok 78 PPEK / Rózsásné Kubányi Andrea: Hűséggel a megpróbáltatásokban felfigyeltek rá, mert itt orosz hadikórház működött. Az ő felszólításukra mosni kellett a nővéreknek a fehér sebkötöző anyagokat. Etelka anya tudott németül, ment a családokhoz, civilekhez, valószínű, hogy az orvossal rendszeresen tartotta a kapcsolatot. Kókai Feri bácsiék tanyáján élt ekkor három apáca, nagyapám segített nekik. Egy tehenük és két szamaruk volt, amelyik húzta kocsijukat, evvel összeszedték a haldoklókat, és ápolták őket. Szép csendben élték az irgalmasságot. Szegények voltak, de mindig tudtak valamit adni a másik embernek. Hősies munkát végeztek, rendkívüli bátorságot tanúsítottak a háború alatt, és nem voltak elkeseredve. Margit testvért is segítették, mert nem tudott már dolgozni. „A bombázás alatt lementünk a pincébe a gyerekekkel, ahol nagyon féltünk. A hívek jóvoltából mindig tudtunk mit enni, mert a falu népe összeadta a részünkre a napi betevő falatot. Egy pesti kofaasszony, akinek standja volt a fővárosban, rendszeresen hozta nekünk az élelmiszercsomagokat” – emlékszik vissza Michaela nővér a legnehezebb időkre. A háború után nagy volt a szegénység. Pusztamonostoron háromszáznál is több gyereknek főztek, az iskolából is odajártak ebédelni a gyerekek. Két hatalmas tűzhelyen gőzölgött az ebéd, de fizetni nem kellett érte. Soha ételmérgezés nem volt, pedig homokkal súroltak, klórral fertőtlenítettek. Etelka anya és Adalberta anya kapcsolatba léptek a dán vöröskereszttel, akik segítették a magyarokat, és tőlük rengeteg élelmet kaptunk. Teherautókkal hozták a különféle nélkülözhetetlen élelmiszert, zabpelyhet, lisztet, cukrot, de evőeszközök, pokrócok is voltak a csomagokban. Nem csak óvodát, hanem gyermeküdülőt is fönntartottak, ahol Budapestről érkezett szegény gyerekeket üdültettek. Negyven ágy állt a hálóban, amit szintén külföldről kaptunk. Nagy darab ruhaanyagokat is küldtek a határon túlról, amelyekből anyám, Michaela és Jozefa testvér varrógéppel téli kabátokat varrt a gyerekeknek. A feloszlatás előtt már sejtették a nővérek, mi lesz, mert Romániában egy évvel ezelőtt bekövetkezett a szétoszlatás. Már egy hónappal előtte a jegyző bemutatta a nővéreknek, milyen levelet kapott a vallás- és közoktatásügyi minisztertől. Helytállásukért Adalberta anyát bebörtönözték, azzal a váddal, hogy „kapitalista országgal szervezkedett”, és „államellenes tevékenységet folytatott”. Kistarcsára vitték, ahol Rajknéval volt együtt börtönben. 1950 júniusában a gyerekeknek el kellett hagyniuk az óvodát, az üdülőseket hazavitték. Amikor a gyerekek elmentek, az állam rögtön lecsapott az élelmiszerraktárra, és mindent elvitt. Ezután hoztak ide ebbe a kis rendházba, ahol eddig tizenketten éltek isteni megváltós és szervita nővéreket. Boros János atya, az akkori plébános kihirdette a templomban, nincs élelmiszerük a vendég nővéreknek. A falu összeadta az élelmet, abból éltek. A jezsuita rend mindenre fölkészült, az ő eszükön nem lehetett túljárni. A rendtagok hátizsákkal, civilbe öltözve vitték az élelmet, mindenhova odaférkőztek, sokat segítettek. A más helyről érkezett nővéreknek nem lehetett kimenni a faluba, csak az ittenieknek, így templomba nem mehettek. Boros János atya jött rendszeresen misézni hozzájuk. Az ávósok éjjel mentek elemlámpával, és felkeltették a nővéreket. Akkor ők tömegével aludtak szalmazsákon a földön, ki, hol kapott helyet. Bementek a hálóba, és Michaela nővér szemébe világítottak. A nővér nagyon mérges lett, és így kiabált: „Menjen innen ki, nem szégyelli magát, nem látott még apácát hálóingben!” A rendőrök megszégyenülten kimentek. Nem volt civil ruhájuk a nővéreknek. Édesanyám varrónő volt, átalakította nekik a rendi ruhát, rávarrt gallért, és így tudták hordani. A falusi asszonyok bő szoknyákat adtak, hogy abból is lehessen ruhákat kiszabni nekik.” Amikor hazamentek az apácák, sokukat figyelték. Már hárman nem lakhattak együtt, és csak a templomban találkozhattak. Michaela nővér, Krizsán Gabriellával együtt hazakerült Békéscsabára a szüleihez, és őket ápolta. Michaela nővért is két ávós kísérte. Fél évig jelentkeznie kellett a rendőrségen. A Pusztamonostoron született Seres Ilona egy orvos házaspárhoz került Egerbe háztartási alkalmazottnak. PPEK / Rózsásné Kubányi Andrea: Hűséggel a megpróbáltatásokban 79 Etelka anyát is keresték, de a nővérek bölcsek voltak. Etelka anya tudta, ha őt elfogják, a rendnek vége, mert ő tartotta össze a nővéreket, ezért egy idős házaspárhoz került Egerben. A feleség Márton Áron rokona volt, a férj műkereskedéssel foglalkozott. Minden vagyonát az egri kispapok nevelésére fordította. Főleg azokat támogatta, akiket Márton Áron ide küldött tanulni. Leopold Miklós bácsi egyszer elment meglátogatni a püspök atyát. A püspöki palota tele volt „poloskával”, ezért a kertben beszélgettek. Etelka anya sokfelé járt az országban, civilben mindent elintézett. Görög László atya is Pusztamonostoron működött egy ideig, aki Mindszenty József személyi titkára volt. Olyan emberek jöttek ide papként, akiknek valamilyen betegségük volt, vagy bujdostak, mert itt jó búvóhelyre találtak. Az atyát elvitték Miklós bácsiékhoz, ott spanyolfallal elválasztottak neki egy szobát, kialakítottak egy oltárt, ott misézhetett. Addig a magnó szólt a másik szobában. Görög László atyát is keresték. Ha megtalálták volna, és összeverik, biztos meghal, mert szívbeteg volt. Etelka anya minden éjjel más helyen aludt, közben ápolta az atyát. Amikor jöttek az ávósok, és keresték, a falubeliek úgy jártak túl az eszükön, hogy Teréznek a szülei elvitték Görög atyát egyik tanyáról a másikra, bújtatták a szőlőben, az akácosban. Onnan került Egerbe, majd Sárbogárdra. Etelka anya szerzett egy tolókocsit, becsavarták egy plédbe László atyát, és sétáltatták az egri érseki kertben. Az ávósok meg álruhában sétáltak ugyanott, és keresték a papokat. A háború után Adalberta anya Budapesten megvette az Orlay utca 8. sz. házat, de amikor jött a feloszlatás, szétíratta a nővérek nevére. A szomszédságában lévő Mányoki u 11. sz. alatt lévő Schmidt-kastély a pálosok tulajdonát képezte, akikkel a nővérek kapcsolatban voltak. Onnan jártak a Szikla templomot gondozni. Tervük volt, hogy egyetemista lányoknak otthont szerveznek. Egy ügyvéd, aki oda akart költözni, megszerezte a lakást. A nővérek közül, aki tudott, elvállalt öregeket eltartásra, így lett lakásuk. Szaniszla testvér, aki óvónő volt, Pesterzsébeten dolgozott óvodában, amikor rájöttek, hogy apáca, leminősítették dajkának. A Krisztus Királyról Nevezett Népművelő Testvérek Társaságának utolsó tagja, a kilencvenhat éves Michaela testvér 2007.12.07-én bekövetkezett haláláig Újkígyóson, a Szent Erzsébet Otthonban élt. A pusztamonostoriak még emlékeznek a nővérek áldozatos munkájára, és minden évben Krisztus Király ünnepén emlékmisét tartanak templomukban. A volt kastélyépület kopott falai már nem árulkodnak arról, milyen szép élet lehetett itt a múlt század elején, az egykori gyönyörű kastélykertben nyoma sincs a nyíló virágoknak és a bokroknak. De amit a lelkekben akkor elvetettek a nővérek, talán nem hullott köves talajra, és egyszer majd tízszeres, százszoros termést hoz. (Michaela nővér és Bense László pusztamonostori lakos visszaemlékezései alapján.)