(a nagyapám vezette Alkotmány TSZ gyűlésére)

Jaj, de fut az idő, rohannak az évek,
Hamar eliramlik felettünk az élet.
Pedig, de jó lenne kicsit lassítani,
Minket is fejelni, mint csizmát a Dani.
Mint jó Matuzsálem, hétszáz évig élni,
Nem kell a jövőtől nekünk most már félni.
Tíz éves a Tsz, és már milliomos,
Pedig, de szegény volt, gyámoltalan, rongyos.
Nézzünk most egy kicsit csak végig a listán:
Pénztáros mindig volt, de pénz nagyon ritkán.
Nem jó rágondolni az olyan emlékre,
Hatvan egész fillért adtak egy egységre.
Zárszámadás sem volt akkor ilyen nagy szó
Levonás egyébre maradt üres zacskó.
Pedig dolgozgatni mindig kellett nekünk,
Könnyen is mozogtunk, mert nem volt fenekünk.
Csontos rongyosokból állt akkor a tagság,
Hármat léptünk, mire elindult a nadrág.

A szűk esztendőknek vége valahára,
Legyen ezért PÁLNAK, MARIÁNAK hála.
Gratulálunk Nekik kitüntetésükhöz,
Mert szívvel szegődtek a mi Tsz-ünkhöz.
A tagság szorgalma, igyekvése kevés,
Eredmény csak úgy van, ha jó a vezetés.
Sűrűn volt Teszéren agronómus váltás,
De hamar leégtek, mint valami rántás.
Az egyik csak azért, mert versenybe vetett,
De az aratásba belebetegedett.
Föld közepén maradt a sok szervestrágya,
Buzából meg termett, holdanként két mázsa.
De nem is folytatom, úgyis tudjuk, hogy volt,
Az egység értéke nagyon alacsony volt.
Dotálásból éltünk, de így is szűkösen,
Nem sok örömünk volt akkor a közösben.
Most, hogy a Tsz-től kicsit többet kapunk,
Azzal viszonyozzuk, hogy jobb munkát adunk.
Jó vezetés mellé kell szorgalmas tagság,
A jó elgondolást, akik végrehajtják.
Széthúzás rágalom legyen hát a múlté,
Ez a kitüntetés kicsit mindnyájunké

Legyen továbbra is Leitner Pál az elnök,
Akkor a járásba mi leszünk az esők.
Mert Budapestre küld sok szerszámnyelet,
Itt meg megtermelik nekünk a kenyeret.
Így egy elnökváltás öngyilkosság lenne,
E fejlődő Tsz újra tönkre menne.
Pedig jobban él már most az emberfia,
Mert nagy csoda történt megjelent Mária.
Tsz királynéja, ó, Mária néni,
Mint pénzügyminisztert a tagság Önt kéri:
Csak így tízesével évről évre feljebb
Az idén sem legyen félszázasnál lejjebb,
Meg kell értetni most már a mindenkivel,
Nélkülözhetetlen a pontos ügyvitel,
Mely biztos iránytű a vezetőségnek
És szilárd alapja a felfejlődésnek.

A Seck Ferenc elvtárs a főagronómus,
Övé a Tsz-ben a második trónus.
Mert neki egyszerre mindenhol a helye,
Még a sötétben is világit a feje.
Úgy száguld, mint bolygó, jobban mondva szputnyik,
Mely a Pörösökről a Váncérra ugrik.
Mindig kellene egy hordozó rakéta,
Mert nagyon lassan jár a kétlovas cséza.
Gépesíteni kell, vegyék meg most mindjárt,
A Harninger János automobilját.
Talán eladná Ő ezt a terepfutót,
Vagy talán vehetnénk egy meseautót.
Ő régi szakember igazán nagyszerű,
Meghallgat mindenkit, valóban népszerű.
Bár jött volna ide tíz évvel ezelőtt,
Egységérték előbb lett volna negyvenöt.

Gombás Gyula talán Vendelkor született,
Aztán pólyából lóra kéretszkedett.
Állatvédő liga volt az iskolája,
Azóta mindig az istállókat járja.
Az összes állatnak a pátronusa,
Csak kettő kivétel macska és a kutya.
Szoros szövetségben Guáth doktor úrral
Orvul leszámoltak az összes kandurral.
Szegény Portás kutya is az áldozatjuk,
Ártatlanul múlt ki, rehabiráltatjuk.
Magtalanították, ez meg lenne értve, 
Ha minden nagy kutya ki lenne herélve.
Nyugtalan szakember, csaknem erőszakos,
Van már eredménye, mégis még harapós
Mert a babérjain nem akar pihenni,
Egyszerre akar csodákat művelni.
Erdélyi Gyulával egyezségre lépett,
Háztályi állatok átvétele végett.
Könnyebben elmegy most, gőből és a tehén,
Artány anyadisznót is vettek a teksén.
Legokosabb ember is tévedhet néha,
Nevetett a szomszéd a Béteri Béla.
Odaátt is volt egy nősülési hanta
De a passzus miatt ellett a nő hajtva.

Fekete Tóth Ráfi, a szalajtott néger,
Kérjük ne hívd még be odaföntre Péter.
Ily fekete lábbal, ily remegő karral
Ugy nézne ki ott fönt, mint kopasztott angyal.
És mindig repdesne, elkopna a szárnya.
Had maradjon még itt ez az öreg kánya.
Még elég jól iszik, futva jól is lakik,
Had éljen még itt lenn két három hónapig.