„Mélységes mély a múltnak kútja.” Thomas Mann József és testvérei című műve kezdődik ezzel a mondattal.  Az idő múlása, mely ezt a kutat létrehozza, a mélység sötétjébe rejti életünk pillanatait. Emlékeink halványodnak, ahogy mondani szokták: a múlt ködébe vesznek.

 Magamon is tapasztalom, ahogy éveink számosodnak, kopik emlékezetünk. Nehéz felidézni egy-egy eseményt, mozzanatot földi utazásunkról. Néhány fénykép, filmfelvétel azonban fényt gyújt a homályban, segít újra átélni derűs, szomorú, fontos, vagy épp különleges élményeinket, melyeknek villanásnyi, percnyi emlékeit őrzik. Az oldal e gondolatok mentén készül, alakul.

 Az elmúlt évtizedek számtalan, közösségben megélt pillanatának emlékét őrzik azok a felvételek, amelyeket igyekszem rendszerbe foglalni és közkinccsé tenni. Manapság már unalomig hangoztatott megállapítás szerint a haladó világban ahogy nő a technikai fejlettség szintje, úgy magányosodnak el az emberek, mert egymással már csak a „virtuális térben”, a látszólagos, mesterséges világban tudnak kapcsolatot teremteni. Ott érzik otthon magukat,  a személyes találkozás, társadalmi érintkezés túl megerőltető és bonyolult, az elektronikusan generált világban néhány kedveléssel, giffel, képpel, üzenettel, letiltással, törléssel el lehet rendezni az emberi kapcsolatokat.

Az oldalon közzétett, közzé teendő tartalmak arra emlékeztetnek, hogy az igazi élmény a másik emberrel való találkozásból, emberek egy nagyon is valóságos csoportjával közösen megélt eseményből fakad, és így tudjuk megélni emberségünket, egyediségünket, valamint azt, hogy társas lényként lettünk teremtve e világra.

 Másrészt fontos elgondolkodni azon is, honnan jöttünk, hová tartunk, mi az értelme az életnek, az örömnek, a bánatnak, a jólétnek és a szenvedésnek. A bennünket körülvevő világból levezethető egy „Ősok” léte, Aki felette áll mindannak, amit látunk, tapasztalunk. Istennek, Mennyei Atyának hívjuk Őt nagyon sokan. Az oldal a vele való kapcsolatunkhoz is igyekszik adalékokkal szolgálni.

 Hasznos időtöltést kívánok minden érdeklődőnek, aki ellátogat az oldalamra.

Szeretettel:

Leitner Pál